-Ha két másodpercen belül nem jössz,esküszöm itt hagylak.-jelentem ki minimum 20perc várakozás után már vagy ezredjére.
-Csak egy korty...!-érkezik a válasz a konyhából,mire szemforgatva nekitámaszkodom az ajtófélfának,így válaszolok:
-Mintha mondtad volna már ezt... Egyáltalán minek az neked?-érdeklődöm.
-Te is iszol kávét reggelente.-szól megütközve Rin,mikor végre felbukkan a bejárat előtt. Nem lakunk együtt,mégis évek óta nálunk reggelizik suli előtt. Csak emlékeznék mivel vett rá ennek az engedélyezésére...
-De te ennek ellenére is majd bealszol a suliban.-nevetek,miközben hozzávágom a kabátomat. Végre indulásra készen.
-Ilyen unalmas órák mellett azon csodálkozom,hogy nincs vele így mindenki.-feleli barátnőm frappánsan,ahogy a kertkapu felé sietünk. Elmosolyodom de erre már nem tudok mit mondani. Néha neki is lehet igaza.
A leendő iskolánk felé haladva kezdek pánikba esni.
-Miattad el fogunk késni a gimi első napján.-motyogom sietősebbre véve a tempót.
-Nyugi,már nincs messze és még van...-telefonja képernyőjére pillant.-Nyolc kerek percünk.
-Megnyugtató.-sóhajtok,természetesen pont az ellenkezőjére célozva.
Igen,tény,hogy Rinievel sok dologban különbözünk,de ez sosem állt a barátságunk útjába,egyszerűen mindketten elnézzük a másik hülyeségeit...amiből itt is,ott is van bőven. Talán épp emiatt nem tudunk meglenni a másik nélkül.
Ha valaki évekkel ezelőtt azt mondja,hogy a középiskola első napján el fogok késni,minden bizonnyal kiröhögtem volna. Nem vagyok olyan fajta,az ismeretlen iskola felé rohanva 2 perccel jelző előtt mégis átfutott az agyamon a gondolat. Szerencsére nem így lett,bár csak néhány másodpercen múlott. Lélekszakadva nyitottunk be a terembe,amit az értesítőnk szerint az osztályunknak jelöltek ki. A helységben persze már mindenki rendesen előkészülve várta a becsöngőt,mi pedig szemünkkel kezdtünk egy üres pad után kutatni.
-Arról már lekéstetek.-hallok egy szemtelen hangot jobb oldalról,majd odafordulva megpillantom a gazdáját. Nagyjából így definiálnám a számomra tökéletes fiút. Magas,enyhén izmos termet;sötét írusz,és...vörös haj. Huhh. És a szemét! Mellette üresen árválkodott a fél pad.
Riniere nézek,aki az előbb megszólaló srác mögé bámult. Követem tekintetét:újabb egy hely,az asztal felét pedig egy fekete hajú,aranyosan rámosolygó fiú foglalja el.
-Nem lehetne,hogy...-kezdem félve de lelkesen,a magamban taplónak elkönyvelt tag azonban megrázza a fejét.
-Szó sem lehet róla. Én itt szeretnék ülni.-vigyorog szemtelenül,tekintete mégis kedvességet tükröz.
-Akkor...legyen így.-reagál barátnőm és levágja magát a hátsó fiú mellé.
-Nekem jó. Kook vagyok.-mutatkozik be aranyosan mosolyogva újdonsült padtársa.
-Neeeeem. Az kizárt.-pislogok a vöröske melletti helyre.
-Kénytelen leszel.-vigyorog tovább én meg tehetetlenül huppanok le mellé.-Giya vagyok.-mosolygok illendően,mire mimikája ellágyul. Megőrülök! És még jól is áll neki.
-Örvendek.-biccent humorosan.-Én pedig Tae.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése