Az ajtó nyílik és egy 30-as éveiben járó férfi lép be rajta,újdonsült matektanárunk személye. A névsorolvasás után megkezdi az órát,én pedig jegyzetelés közben meghallom ahogy Rinieék halk suttogásba kezdenek. Magamban mosolyogva igazítok fülem mögé egy hajtincset. Látszik,hogy megtetszett neki a srác,s bármiben lefogadom,hogy Kook is viszonozza.
-Szóval jó tanuló vagy.-zökkent ki gondolataimból Tae. Meglep,hogy beszélgetést kezdeményez. Mindenesetre nem csigázta fel az érdeklődésemet,így visszasúgok:
-Annyira legalább,hogy nem fogok óra közepén veled társalogni...
-Igen?-vigyorog válaszomon.-Akkor mikor beszélgetnél velem szívesen?
Megütközve állok meg a jegyzetelésben és a srácra emelem tekintetem.
-Mire célzol?-kérdezek vissza óvatosan.
-JungGi,TaeHyung;azonnal fejezzék be.-pirít ránk szigorúan a tanár úr. Tae így csak kacsint egyet,mire felsóhajtva kezdek neki a táblára éppen felkerülő újabb másodfokú egyenlet lemásolásának.
-Szóval az összes órát végig leveleztünk...És olyan aranyos! Minden órai munkát rendesen csinált közben és aaa...olyan szép szemei vannak.-nevet fel Rinie a hazafele vezető első utca lesétálása közben.
-Jeon JungKook,Te aztán rendesen elcsavartad a barátnőm fejét.-ciccegek tettetett felháborodással,legbelül persze nagyon örülök hogy ilyen vidám.
-Héhé,ilyeneket ne mondj~!-pirul el rögtön és oldalba lök.
-Ha egyszer így van.-mosolygok boldogan.-De tényleg,normális srácnak tűnik.-adom képletesen áldásomat a dologra mire Rin a nyakamba ugrik.
-Ugye?!-kacag,én pedig fejcsóválva ölelem át. Teljesen belezúgott.
Nekem azonban nem szabad ilyesmivel foglalkoznom...már most jól kell teljesítenem,hogy bekerülhessek az egyetemre,amit már jópár hónapja kinéztem magamnak. Hát igen,a szigorú neveltetésnek hála elég maximalista vagyok tanulmányok terén.Szóval Kim TaeHyung,szépen megkérlek,hogy szállj ki a gondolataimból...
Hazaérve ledobom magam a kanapéra és a nap eseményein kezdek töprengeni. Az iskola szimpatikus volt és azok is,akikkel a nap folyamán beszélgettem az osztályból. De TaeHyungot sehogy sem tudom hova tenni.
Nagy nehezen ráveszem magamat a leckeírásra-mert a tanáraink már első nap megtiszteltek minket egy nagy adaggal-így felsétálok a lépcsőn az emeletre és a szobám felé veszem az irányt.
Nem is tudom mióta lakom egyedül. Hivatalosan persze nem,de anyát jó,ha kéthavonta látom...Megértem,hogy folyamatosan utazik a munkája miatt,mégis sokszor érzem magányosnak magamat a házban. Még mindig jobb mintha apával lennék itt...
Újabb elkalandozásomból a telefonom rezgése szakít ki,s az íróasztal elé leülve veszem kézbe a készüléket. A képernyőzárat feloldva meglepetten pislogok a képernyőre. "Kim TaeHyung ismerősnek jelölt." Megnyitom a profilját és akaratlanul a képeire téved a szemem. Többszáz lájk,nyáladzó kommentek de minden szívezésre-természetesen lányoktól-csak egy "Köszi:D"-vel reagált. Furcsa. Visszaigazolom az ismeretséget(miért is ne?),közben érkezik egy másik felkérés is,JungKooktól,amit szintén elfogadok. Az sem kerüli el a figyelmemet,hogy Riniet már közös ismerősként jelezte.
Beletelik egy jó időbe,mire azon kapom magamat,hogy elcsesztem az időmet. Remek,ma már másodjára csinálok rám nagyon nem jellemző dolgot,taps-taps JungGi. Gyorsan megcsinálom a keddre szükséges dolgokat,bepakolok a táskámba aztán a fürdő felé veszem az irányt. A víz frissítően hat a bőrömre így újult erővel térek vissza s az ágyban elhelyezkedve újból a telómmal kezdek babrálni. Bár az idő lassan éjfélhez közelít,egyáltalán nem érzek fáradságot. Rinievel mégegyszer kivesézem a nap minden eseményét,mikor az emlegetett szamár neve villan fel egy kis ikonban. A "Hali!:D mit csinálsz?" kérdésére csak annyit írok Taenek:"Szia:) Nem tudok aludni."-arról nem kell tudnia,hogy ennek az ő értelmezhetetlen kérdésének gondolata az oka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése