Az embereket a társadalom évszázadok óta sokféle szempont szerint osztja csoportokra,szintekre. Bőrszín,testsúly. Ezek a legtorzabb példák. A külső számít,de nem határoz meg. Én inkább ehhez próbálom tartani magam. Általánosan két részt különítek el elméletben. Vannak,akik meggondoltan cselekednek. Nem mindig mernek a megérzéseikre támaszkodni,ez tapasztalataim szerint származhat bármilyen múltbéli sérelemből. Sokszor nem látják a dolgok napos oldalát,talán mert hozzászoktak az azt takaró komor felhőhöz. Nehezebben bíznak meg másokban. És bár érzéketlennek látszhatnak,valójában a legsebezhetőbbek. Természetemből adódóan magamat is ide sorolom.
Ezzel szemben a másik csapat inkább optimista. Elég lelki erővel rendelkeznek ahhoz,hogy ösztönből cselekedjenek. Nem rágódnak annyit a dolgokon,hagyják,hogy érkezzen a hullám amely elsodorja őket-tudva,hogy minden tenger felszínét megzavarja egy-egy ilyen.
De mint tudjuk,az ellentétek vonzzák egymást-kérdés,hogy erre az érintett felek ráébrednek e időben.
Nos,az én történetem akkor kezdődött,mikor az e szerint a nézet szerinti tökéletes ellentétemmel hozott össze a sors.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése